Mit eszik éjszaka férgekért

Pannon gyík

Nagy fülemüle Luscinia luscinia Megjelenését tekintve sötétebb színű fülemüléhez mit eszik éjszaka férgekért, de attól valamivel nagyobb és a vörös szín helyett a barna dominál tollazatában. Legkönnyebben éneke alapján különíthetjük el őket egymástól. Esetenként előfordul, hogy átfedő elterjedési területeken hibridizál is a két faj. Rovarokkal és pókokkal táplálkozik, ősszel bogyókat, főként a bodza bogyóit fogyasztja. Nyílt fás élőhelyeken a tundra és tajga határmezsgyéjén költ, fészkét fára rakja, amiben tojásos fészekaljat nevel május-júniusban.

Vonuló faj, költőterületéről dél-délkeleti irányba vonul és a telet Kínában és a környező országokban tölti.

Európába ritka kóborló példányai jutnak el. A fekete rigóhoz hasonló megjelenésű madár, de a hímek begyén lévő fehér félhold alakú mintázat, valamint tollainak pikkelyszerű fehér szegései alapján attól könnyen elkülöníthető. Hazánkban igen kis számban, de rendszeresen átvonul.

Erdei béka

Leginkább márciusban és az októberben találkozhatunk vele. Élőhelye, költése: Tipikus hegyvidéki fészkelő. Európa szinte összes magashegységi fenyvesében, bozótos, borókás élőhelyén költ, de sehol sem nagy számban. Pusztai hantmadár Oenanthe isabellina Nevéből adódóan a nyílt kopár élőhelyeket kedvelő nagyobb testű hantmadárfajunk.

Hazánkban mit eszik éjszaka férgekért három alkalommal észlelték, elsőként májusában a Csongrád megyei Zákányszéken.

A nálunk gyakori hantmadárhoz rendkívül hasonló megjelenésű, előfordul, hogy tollazatuk alapján szinte lehetetlen az elkülönítésük. Rovarokkal táplálkozik, melyeket röptében és a talajon futva kap el.

Sün búvóhelyek

Rozsdás csuk Saxicola rubetra Hasonló megjelenésű a cigánycsukhoz, de feltűnő fehér szemsávja és fehér faroktükre elkülöníti attól. Territoriális madár, a hímek fák, bokrok, kórók csúcsán énekelve csalogatják magukhoz a tojót, és őrzik a revírt.

Főként rovarokkal, pókokkal táplálkozik, de ősszel bogyókat is fogyaszt. Hosszútávú vonuló, a telet Afrika déli részén tölti, hozzánk áprilisban érkeznek meg első példányai. Sivatagi hantmadár Oenanthe deserti Paraziták ragadozók ritka kóborló kontinensünkön, Magyarországon csupán egyetlen előfordulása ismert ből a Hortobágyról. Főként rovarokkal táplálkozik, de férgeket, apró gyíkokat, pókokat és magvakat is fogyaszt, melyeket többnyire a talajon kap el.

Betűrendes kereső

Vonuló, a telet költőhelyétől valamelyest délebbre tölti. Az őszi diszperziós mozgásnak köszönhetően Nyugat-Európában, de olykor még Skandináviában is feltűnhet. Szőlőrigó Turdus iliacus Alkatában, méretében és színezetében is hány nap elteltével ürülnek ki a férgek hasonlít az énekes rigóra, de feltűnő, világos szemsávja és vöröses színű hónaljtollai alapján attól könnyen elkülöníthető.

Táplálkozási szokásai is a többi rigóhoz hasonlítanak.

Eszik e az ember férgeket

Költőhelyén gilisztákat, rovarokat és pókokat fogyaszt, ősztől pedig fokozatosan átáll a növényi táplálékra. Ilyenkor főként bogyókat eszik. Nagyobb, homogén csapatban hazánkban ritkán fordul elő, inkább magányosan, vagy fenyőrigókhoz csapódva látni. Vörösbegy Erithacus rubecula Elterjedt költőfajunk, szinte minden élőhelyen találkozhatunk vele, de állománya a bokros, dombvidéki környezetben a legsűrűbb.

Hazánkban erdei környezetben a vörösbegy a kakukk egyik leggyakoribb gazdamadara. Rovarokkal és pókokkal táplálkozik, de olykor apró csigákat is fogyaszt. A hideg idő beálltával bogyókat, gyümölcsöket is szedeget.